Anyámtól regények maradtak ránk, vacsora után apámmal ezeket olvastuk. Eleinte csupán azért, hogy a szórakoztató könyvekkel gyakoroljam magam az olvasásban, de érdeklődésünk csakhamar annyira fölébredt, hogy végül éjszakákon át, egymást váltva szüntelen felolvastunk. Sohasem tudtuk abbahagyni, amíg végére nem jutottunk egy-egy kötetnek. Apám néha restellkedve mondta, amikor meghallotta a fecskék ébredését: Feküdjünk már le - nagyobb gyerek vagyok nálad. (Jean-Jacques Rousseau: Vallomások. Bp. 1962. 14.)