Barabás Miklós a későbbi festő hároméves korában kezdett iskolába járni a székelyföldi Dálnokon: Egy kis (kb. 20 cm x 30 cm-es) hársfatábla volt a nyakába akasztva, "melyen írni tanultunk, mert a papírért pénz kellett. Ha mindkét fele tele lett, este üveggel le kellett vakarni, s hogy a tinta bele ne igya magát, a tűznél megmelegíteni és rongyba kötözött sárgaviasz darabbal megdörgölni, de nem erősen, mert különben összefutott rajta az írás. Tinta volt ugyan, fekete gyűrűfa héját megfőzve, kis gálickövet téve hozzá, sőt a kollégiumban (Nagyenyeden) főztek török gallesből (gallussav) is, akinek pénze volt; de Dálnokban, emlékszem, sokszor csak az üstöt megfordították, és a fenekén levő gödörbe egy kis tejet öntöttek, a korommal összekeverték, és azt használták tinta helyett." (Barabás Miklós önéletrajza. Kolozsvár, 1985. 18.)