Ezen serházban hallottam, hogy sokan kiáltják: Brod, s eszik a kenyeret. Én is mondom a Kellnernek: Brod! Mert Németországban a fogadókban röviden kérnek mindent. Ád a Kellner nekem is egy sarkalat kenyeret, eszem, s érzem valami csudálatos ízét, gondolom, hogy már csak hozzá kell szoknom, mert inkább hiszem, ezen a földön a házi kenyerek mond ilyen ízűek…. Eszem hát a sarkalat kenyeret, midőn szinte a végére jutottam, kettéválik, nézem, hát közbe vajjal meg van kenve. Elirtództam, mert én addig írós vajat sohasem ettem volt magára, sőt utáltam nézni, ha mást enni láttam is. Azonban gondolom, hogy hiszen e nem volt rossz, és azutántól fogva eszem jóízűen.