1848 márciusában a városi polgárok több helyen (Pozsony, Székesfehérvár, Vágújhely) a zsidók ellen fordulnak.

"A városi polgárok, kik csak imént nyertek politikai jogokat, felzúdultak az ellen, hogy a zsidók is polgári jogokkal bírjanak, különösen oly városokban, hol a lakók többsége német volt. Ők is azt tartották, mit az öreg gróf La Motte, a gömöri követ 1835-ben egyszer kifejtett, hogy a szabadságnak nincs értéke, ha minden ember szabad, s hogy  szabadság csak addig ér valamit, míg az kiváltság."

Pulszky Székesfehérváron igyekszik rendet teremteni: "elmondtam nekik, hogy a szabadság nem kiváltság, hogy ez olyan, mint az égő gyertya, mely nem veszt semmit világából, ha más gyertyát gyújtanak meg rajta, hogy a zsidók is úgy fiai hazánknak, mint mi magunk." (Pulszky Ferenc: Életem és korom I. Bp. 1958. 341., 347.)